Choose a language
Plan a route here Copy route
Bicycle Ride

Emlékhelyek az Isonzó mentén- 2. nap

Bicycle Ride · Littoral
Profile picture of Ernő Farkas
Responsible for this content
Ernő Farkas 
  • bicycle ride in Slovenia: Emlékhelyek az Isonzó mentén- 2. nap
    / bicycle ride in Slovenia: Emlékhelyek az Isonzó mentén- 2. nap
    Video: Outdooractive
  • / Drežnica
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Drežnica
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / A Béke Ösvénye Látogató Központ a Kobaridi Múzeum épülete mellett található
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Kobarid és az egykori Karfreit/Caporetto
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Olasz csontkamra
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / A Kozjak-vízesés
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Napóleon híd
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Napóleon híd
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / A Szentlélek temploma Javorcán
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / A Szentlélek temploma Javorcán
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Az egykori tolmeini hídfő legfontosabb védelmi pontjai: a Bučenica, mögötte a Selski vrh ( 588), jobbra a Mengore, csúcsán a kápolnával
    Photo: Ernő Farkas, Community
  • / Tolmein a háború alatt
    Photo: Ernő Farkas, Community
m 700 600 500 400 300 200 100 60 50 40 30 20 10 km

Az Isonzó-front

1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, ezzel megkezdődött az I. világháború. Európa nagy, több hadszíntérre felosztott csataterein egymással szemben álló két szövetségi rendszer lépett háborúba: az egyik oldalon a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák– Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország), a másikon pedig az Antant Hatalmak (Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország). Annak ellenére, hogy Olaszország az Osztrák–Magyar Monarchiával és Németországgal együtt 1882 óta a Hármasszövetség tagja volt, a szövetségesei oldalán nem lépett be a háborúba, annak első 10 hónapjában semleges maradt. Hosszas alkudozás után végül Olaszország és az Antant Hatalmak aláírták a londoni egyezményt, amelyben az Antant elismerte Olaszország területi igényeit a Monarchiával szemben, az olaszok cserébe vállalták, hogy egy hónapon belül hadat üzennek a Monarchiának. Ezt követően a dél-európai ország kilépett a Hármasszövetségből és 1915. május 23-án hadat üzent az Osztrák– Magyar Monarchiának. Ezzel megnyílt a hatszáz kilométer hosszú délnyugati hadszíntér, amely a svájci–olasz–osztrák–magyar hármashatártól Tirolon, a Karni-Alpokon és az Isonzó völgyén át egészen az Adriai-tengerig húzódott. Ennek a frontvonalnak a Rombon-hegytől az Adriáig, az Isonzó-folyó mentén húzódó, kilencven kilométeres szakasza volt az Isonzó-front. Ezen a területen a 29 hónapig, 1915 májusától 1917 októberéig tartó harcokban tizenkét csata (offenzíva) zajlott le. Ebből tizenegyet az olaszok indítottak, a döntő tizenkettediket pedig az osztrák–magyar és a német csapatok hajtották végre:

64.8 km
7:02 h
1184 m
1452 m

Ravelnik Szabadtéri Múzeum

Az osztrák–magyar hadsereg első védelmi vonala Bovec (Flitsch) térségében Az osztrák–magyar első védelmi vonal mentén szépen rendben tartott ösvény vezet. A viszonylag kis területen számos fennmaradt és felújított I. világháborús emlék tekinthető meg. A lövész- és összekötőárkok mellett kavernák, bunkerek, géppuskafészkek és barakkok láthatók. Bovec térségében az osztrák–magyar védelmi vonal a Rombon-hegytől indult, leereszkedett és átszelte a Boveci-medencét, majd az Isonzó bal partján a Humčič-lejtőn át a Javoršček-hegyre kúszott fel. Bovec olasz megszállása után az osztrák–magyar hadsereg 1915 augusztusában az első vonalát a Boveci-medence keleti szélén erősítette meg. A vonal két dombon, a Ravelniken (519 m) és a Stržiščén (486 m) át húzódott. Mindkét domb természetes akadályt alkotott, amelyeket az osztrák–magyar katonák megerődített állásokkal, kavernákkal és lövészárkokkal a védelem pillérévé építettek ki. Ugyanakkor mindkét domb a Koritnica és az Isonzó folyók völgyeibe vezető út kereszteződését, valamint első szakaszát rejti és védi. Az olasz haderőnek nehezebb feladata volt, hiszen az állásait nyílt, sík terepen volt kénytelen kialakítani. Megszállták az elhagyott Bovecet és a Boveci-síkságon át egészen a Čezsoča faluig terjedő területet. A heves, nagyszámú áldozatot igénylő csaták ellenére az olasz haderő a Boveci-medencében sikertelennek bizonyult. Mindkét hadviselő fél állásai a csatatér e részén stabilizálódtak, és a következő két évben, egészen az osztrák–magyar–német hadsereg 1917 októberében bekövetkezett áttöréséig lényegében nem változtak. 1917. október 24-én, a caporettói áttörés első, kritikus napján egy német műszaki zászlóalj harci gáz bevetésével elősegítette, hogy az osztrák–magyar gyalogság áttörje az olasz első védelmi vonalat.

Kobaridi Történelmi Ösvény

Az öt kilométeres Kobaridi Történelmi Ösvény összeköti a környékbeli történelmi, kulturális és természeti látnivalókat. A séta az antik idők maradványain és történelmén át (Tonocov grad – Tonoc vára) az Isonzó-völgy számtalan természeti szépsége mellett egészen a két világháború emlékeihez vezet bennünket, azonban semmiképp sem hagyható ki a Napóleon híd és a festői Kozjak-vízesés megtekintése sem.

Drežnica

Az Isonzó menti csaták idején Drežnica falu a frontvonal közelébe került. A lakosság kénytelen volt elmenekülni, így az elhagyott házakban olasz katonák rendezkedtek be. A falu egyik jellegzetessége ma is az 1912-ben épült Jézus Szíve-templom, amely csodával határos módon egyáltalán nem sérült meg a háborúban. Drežnicában a „Botognica” magángyűjtemény tekinthető meg.

Kobarid (Karfreit, Caporetto)

A település a középső Isonzó-völgy jobb partjának széles teraszán fekszik. Fejlődését jelentősen befolyásolta fontos közlekedési útvonalak kereszteződése – Predel (Predil-hágó), Gorizia (Görz) és Cividale irányában. Fekvése miatt mindig érezte a „történelem huzatát”. Az isonzói csaták kezdete előtt Karfreit, olaszul Caporetto, szlovénül Kobarid az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. Egy nappal a hadüzenet után a várost elfoglalta az olasz hadsereg és egészen 1917 októberéig olasz megszállás alatt maradt, amikor is a 12. isonzói csatában az osztrák–magyar és a német hadsereg egységei Flitsch (Bovec) és Tolmein (Tolmin) irányából egyszerre törtek át az olasz állásokon Caporetto, illetve nyugat felé. A szembenálló olasz egységeket új támadási módszerrel lepték meg, amely a hadtörténelemben a hegyi terepen végrehajtott frontáttörés iskolapéldája lett. Ennek következményeként a frontvonal az Isonzótól mintegy 60 kilométerrel nyugatabbra, a Piave-folyóhoz tolódott át. E csatának köszönhetően, amelyet a hadtörténelem különböző neveken emleget, Caporetto neve örökre felkerült a világ hadtörténelmi térképére. Az osztrák–magyar, német oldal az akkori történéseket flitsch–karfreiti áttörésnek vagy caporettói csodának nevezte, hiszen az általános vélekedés az volt, hogy a Felső-Isonzó hegyvidékén nem lehet sikeres támadást véghezvinni. A másik oldalon pedig az olaszok a hadműveletre még ma is úgy emlékeznek, mint hadseregük legnagyobb kudarcára, vereségére, a caporettói megsemmisülésr (Disfatta di Caporetto). A település ma a Kobaridi járás székhelye. A városba vezető utak mentén I. világháborús ágyúk állnak, amelyeket a helybeli férfiak és ifjak az Isonzóból, pontosabban a Napóleon híd alól húztak ki. A Robič felé vezető út mindkét oldalán 1936-ban, még az olasz csontkamra felépítése előtt, öt kilométer hosszú hársfasort ültettek.

Kobaridi Múzeum

Kobaridi látogatásunk során nem hagyhatjuk ki a Kobaridi Múzeum megtekintését, amely az I. világháborús Isonzó-front eseményeit idézi fel, bemutatva a Felső-Isonzó mentén két és fél évig tartó harcokat, különös tekintettel a 12. isonzói csatára. A városban található az „ Alberto Picco – I. világháború” című magángyűjtemény is.

Napóleon híd, Kobarid (Karfreit, Caporetto)

A kobaridi kanyon legszűkebb részén álló híd az Isonzó két partját köti össze. Alatta körülbelül 200 méter hosszan, akár 15 méter mély kanyonszerű medencével, szlovénül „korita”-val, az Isonzó egyik legszebb szakasza, a felső folyásának a vége látható. Itt már az ókorban is egy fahíd állt. A kőhíd építéséről szóló egykori jelentés szerint az építmény 1760-ban készült el. Arra, hogy miért nevezték el Napóleon hídnak, a különböző dokumentumok nem adnak egyértelmű választ; valószínűleg azért kapta a nevét, mert a francia hadsereg 1797-ben, 1805-ben és 1809-ben is átvonult rajta. Az Olaszország hadüzenetét követő napon, 1915. május 24-én az elvonuló osztrák–magyar katonák felrobbantották a hidat, hogy az olasz haderő ne tudja követni őket. Az olaszok a későbbiekben először fából újjáépítették, később pedig egy vasszerkezetű hidat építettek a folyó fölé. A 12. isonzói csatában, az osztrák–magyar–német caporettói áttörés megindulásakor a visszavonuló olaszok a hidat ismét felrobbantották. Ezzel számos bajtársuknak is lehetetlenné tették, hogy időben el tudjanak menekülni a Krn-hegységről, ezért hadifogságba kerültek. A híd a II. világháborúban is számos, a partizánok és a németek közt folyó harcnak volt a szemtanúja. A háború után az 1947. évi párizsi békéig itt húzódott az A zóna és a B zóna közötti határ. Az A zónát a Szövetséges Katonai Közigazgatás, a B zónát pedig a Jugoszláv Hadsereg Katonai Közigazgatása irányította. A híd a ma látható képét a háború utáni felújítási munkálatok során nyerte el.

Olasz katonai kápolna, Ladra

Ladra falu nyugati részén, a mező szélén olasz katonai kápolna áll, amelyet Giovanni Michelucci építész tervei alapján építettek. A kőből épült kápolna északi és déli falában gótikus ablakokat alakítottak ki, majd 1917. május 30-án felszentelték és szabadtéri szentmiséken használták.

A Szentlélek temploma Javorcán

A Szentlélek emléktemplom a Júliai-Alpok csodálatos természeti környezetében, a Polog-hegy oldalában, az egykori hadtápterületen, a Javorca tanyánál települt egykori dandárkórház mellett épült fel. A templomot elesett bajtársaik emlékére 1916. március 1-jétől november 1-jéig az osztrák–magyar 3. hegyidandár katonái a saját kezükkel és önkéntes hozzájárulások segítségével emelték. A helyszínt úgy választották ki, hogy körülbelül azonos távolságra essen a dandár legfontosabb, a Vodil vrh-, Mrzli vrh-, Sleme- és Rdeči rob-hegyeken lévő harcállásaitól, de az ellenség számára láthatatlan legyen. A szecessziós stílusú templomot Remigius Geyling főhadnagy, a 3. hegyidandár lőszerosztályának parancsnokaként szolgáló bécsi festőművész és díszlettervező tervei alapján építették, a munkálatokat pedig Jablonszky Géza népfölkelő mérnök főhadnagy vezette. Az épület egy mesterséges terasszal kiegyenlített lejtőn áll, a bejáratához pedig hatalmas kőlépcső vezet. Az alapja kőből, maga a templom pedig fából készült. A bejárat felett harangtorony magasodik napórával, amely az ember mulandóságát és a természet állandóságát jelképezi. A homlokzatot az Osztrák–Magyar Monarchia címere Pax (Béke), az Indivisibiliter ac inseparabiliter (Oszthatatlanul és elválaszthatatlanul) felirat, valamint az osztrák tartományok és a magyar Szent Korona országainak húsz címere díszíti. A templom belső terét kereszt alakú oltár uralja, amelyen a mozaikkép galambot, a Szentlélek jelképét ábrázolja. Az oltár fából készült része Anton Perathoner tüzér munkája. Az emléktemplom eszmeisége a templom hosszanti falain könyvként lapozgatható táblák révén valósult meg. A masszív tölgyfatáblákba az úgynevezett Halottak Könyvébe beégették a 3. hegyidandár 2808 elesett katonájának nevét, akik 1915–1917 között a tolmeini hídfő védelmében hősi halált haltak. Az elesettek nevei alakulatonként, rendfokozat szerinti bontásban, betűrendben szerepelnek. A többnyire németesen írt nevekben nem nehéz felismerni a magyar, cseh, szlovák, horvát, román vagy éppen osztrák nemzetiségű katonákat, akik a nagyváradi 37/IV., az aradi 33/IV., a prágai 91/I., a losonci 25/ IV., a máramarosszigeti 85/III., a temesvári 61/I., a zágrábi 53/IV., a lembergi 80/IV., és a szegedi 46/III. zászlóaljakban szolgáltak.

Itt láthatjuk többek között a Rdeči rob oldalán elesett Rizetti alezredes, a szegedi 46/III. zászlóalj parancsnokának, vagy a Vodil oldalában elesett nagyváradi 37/IV-es Czant Emil százados nevét is. A táblákon felsorolt katonák többsége a Tolminka-patak mellett fekvő tolmin-ločei katonatemetőben nyugszik. Az oltár fölé a következő szöveg került: „Ó, Sleme, Mrzli vrh és Vodil vrh felejthetetlen hősei, kiket e falak rejtenek és életben tartanak! Örök nyugalom és a jövő nemzedékek elismerő hálája lesz a kárpótlás a súlyos harcokban kimutatott bátorságotokért és hűségetekért, amelyeket végül bátor halálotokkal pecsételtetek meg”. A háború alatt a templomban minden vasárnap szentmisét tartottak. A szertartásokon katolikus, protestáns, ortodox, zsidó, muszlim és ateista katonák egyaránt részt vettek, hiszen itt mindenekelőtt lelki erőt és vigaszt kerestek. Napjainkban a templom nem pusztán egyedi művészeti gyöngyszem, de őrzi az összhang és a béke szimbolikus értékét is. A látogatókat a háború borzalmaira emlékezteti, de egyben a kibékülésre, valamint a belső és tartós békére int bennünket. Erre az 1934-ből, az olasz felújítási munkálatok idejéből származó felirat is emlékeztet, amely így szól: A gyűlölet ne lépje túl a halottak hamvait. A javorcai emléktemplom 2007-ben Európai Örökség címet kapott.

Tolmin-Loce Katonai Temető

Tolmin (Tolmein)

Az Isonzó menti harcok idején a város végig osztrák–magyar kézen volt. A front közvetlen közelsége miatt állandó tüzérségi támadás alatt állt, amelynek következtében a település nagy részét lerombolták. Tolminban mindenképp meg kell látogatni a helytörténeti múzeumot, amely különböző, általános jellegű gyűjtemények mellett az Isonzó-front tárgyi örökségét is őrzi. A múzeumnak az egykori Coronini kastély ad helyet.

Osztrák–magyar katonatemető, Modrejce

A temetőben körülbelül 1600, a tolmeini hídfőnél és annak közelében elesett osztrák–magyar katona van eltemetve. Az itt végső nyugalomra helyezett katonák jelentős része a korabeli királyi Magyarország területéről származik. A sírkert tájékoztató tábláján magyar felirat is olvasható. A temetőben lévő központi emlékművön feliratos táblák találhatók. A sírokat egyforma sírkövek jelölik, kivéve a temető északnyugati részében álló, a királyáért és a hazájáért a 3. isonzói csatában elesett szepesófalui Hollósi Károly Frigyesnek, a császári és királyi szabadkai 86. gyalogezred hadnagyának síremlékét, aki a tolmeini hídfő legdélibb pontjánál, Selo falunál esett el 1915. október 17-én. A temető bejárata fölött a következő felirat áll: Ruhestätte der Helden von St. Luzia – A Santa Lucia-i hősök nyugvóhelye. Az egykori Santa Lucia mai neve Most na Soči, azaz Híd a Sočán, Híd az Isonzón)

Most na Soči (Santa Lucia)

A Most na Soči és Modrejce településeket összekötő 603-as út mentén a meredek domboldalban egy érdekes, az útról is jól látható fehér kőből készült emlékmű maradt fenn, amelyet 1917-ben a császári és királyi zágrábi 53. gyalogezred IV. zászlóalja hadikonyhájuk emlékére emelt. A vasútállomással szemben, az Idrijca település felé vezető út mentén, a sziklafalon található hatalmas emlékművet az Isonzó mentén harcoló császári és királyi XV. hadtest emlékére állították. Az emlékmű legfelső szintjén a Mai 1915 – Oktober 1917 felirat látható. A polcon kőből faragott kard, álarc és egy köteg búzakalász van. E fölött a kőbe a következő feliratot vésték: Hier kämpfte das XV. Korpus (Itt harcolt a XV. hadtest). A császári és királyi XV. hadtestet az 1. hadosztály (a szatmárnémeti 5., a losonci 25., a zágrábi 53., az ungvári 66., a máramarosi 85., a szabadkai 86. gyalogezredek zászlóaljai, valamint a zágrábi 31. tábori-vadászzászlóalj), továbbá az 50. hadosztály (az aradi 33., a nagyváradi 37., a szegedi 46. és a temesvári 61. gyalogezred zászlóaljai) alkották. A hadtest a Krncsúcs közelében álló Šmohor-csúcstól a Bainsizza- (Bainšice- ) fennsíkig húzódó, légvonalban kb. 25 km-es szakasz állásait tartotta az itteni harcok kezdetétől a harcok végéig, 1917-ig. Az emlékműtől Idrijca település felé továbbhaladva, a Bača-patak torkolatánál, az Idrijca-folyócska fölött közel 90 fokos ívben vezető, az egykori tolmeni hídfő legfontosabb hadtáp-vasútvonalának látványos viaduktja látható. A folyó bal partján, a vasúti pálya fölött, egy osztrák–magyar erőd maradványai még mai is láthatók. Tekintettel arra, hogy az Idrijca vize viszonylag meleg, nyáron, a viadukt környékén, a kavicsos parton strandolni is lehet. Most na Soči településen és környékén a Čez most po modrost (A bölcsességért a hídon át) elnevezésű kultúrtörténeti ösvény vezet, amely 22 pont mentén a város háromezer éves történelmét mutatja be. A településen „A tolmeini hídfő – Az isonzói front kismúzeuma” magángyűjtemény tekinthető meg. Most na Soči vasútállomása (Postaja) 1906-ban nyitották meg a Bohinj-vasútvonalat, a Wocheiner Bahn-t, amely Jesenicét a Santa Luciával (Most na Soči), Görzcel (Gorizia), a Karszt-vidékkel és Trieszttel kötötte össze. A tolmeini hídfőért vívott harcok idején és a caporettói áttörés során az osztrák–magyar hadsereg fő frontellátó útvonalként alkalmazta. Ezen a vasútvonalon – amely kimagasló építészeti teljesítmény, egyúttal pedig csodálatos kilátást nyújt a környező tájra – ma múzeumi vonat is közlekedik. gps: hadikonyha: 46.157759, 13.742043, XV. hadtest emlékműve: 46.14725, 13.76128, vasútállomás: 46.146326, 13.759688

Highest point
557 m
Lowest point
153 m

Note


all notes on protected areas

Coordinates

DD
46.341167, 13.570740
DMS
46°20'28.2"N 13°34'14.7"E
UTM
33T 390011 5132947
w3w 
///display.disposition.cater
Arrival by train, car, foot or bike

Recommended maps for this region:

show more

Questions & Answers

Ask the first question

Got questions regarding this content? Ask them here.


Reviews

Write your first review

Help others by being the first to add a review.


Photos from others


Distance
64.8 km
Duration
7:02h
Ascent
1184 m
Descent
1452 m

Statistics

  • 2D 3D
  • Contents
  • Show images Hide images
: h
 km
 m
 m
 m
 m
For changing the range of view, push the arrows together.