Emlékhelyek az Isonzó mentén- 1. nap

A trentai osztrák–magyar katonatemető, a Vršič-hegyre vezető út és az Orosz kápolna

Trentában a polgári mellett katonai temető is található, amelyben körülbelül kétszáz, a trentai hadikórházban elhunyt osztrák–magyar katona van eltemetve. Itt nyugszanak azok az elhunyt orosz hadifoglyok is, akik a Vršič-hágón át vezető utat építették. A Kranjska Gorából a Vršič-hágón (1611 m) át Trentába vezető utat 1915 májusának elején kezdték építeni, amikor már várható volt, hogy Olaszország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának. Az építkezésen az északi fronton fogságba esett 12 000 orosz hadifogoly dolgozott, akik az utat emberfeletti erőfeszítéssel építették meg. A foglyokat egyszerű barakkokban helyezték el, táplálkozásuk és az öltözékük szegényes, rossz volt, így a fáradtság, a kimerültség és a betegség miatt sokan meghaltak közülük. A hágón átvezető új út már 1915 végén árható volt és az isonzói fronton harcoló osztrák–magyar katonák ellátására és a sebesültek elszállítására szolgált. 1916 márciusában rengeteg hó esett, emiatt egy alkalommal a Mojstrovka lejtőiről lezúduló lavina több száz embert maga alá temetett. A szenvedések és nagyszámú sorstársuk halála emlékére az orosz foglyok fából egy kápolnát építettek. A felújított, Orosz kápolnaként ismert ortodox szentély mellett sírhely is található, amelyen piramis alakú emlékmű áll orosz nyelvű felirattal: „Oroszország fiaiért”.

Kluže erőd

A Kluže erőd formája és célja a történelem során többször változott. A Koritnica legkeskenyebb részén stratégiai fontosságú átjárót zárt le. Az első erődöt a 15. század második felében a velenceiek fából építették, és a török betörések elleni védelemül szolgált. Az első kőből épített erődöt a 16. század elején építették, amikor a terület a velencei fennhatóságból Habsburg-uralom alá került. Az évszázadok alatt további felújításokon ment át az erősség, majd 1797-ben, a francia háborúk idején Napóleon seregei felgyújtották és teljesen lerombolták. Az új épületet, amely a formáját szinte mindmáig változatlanul megőrizte, 1881–1882-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia idején építették fel, és Flitscher Klausénak, szlovénül Bovške Klužénak nevezték el. Építésekor úgy tervezték, hogy a Boveci-medencéből a Predil völgyén átvezető utat ellenőrizni tudja. Az Isonzó menti harcok megindulásával a frontvonal az erőd közvetlen közelében húzódott, de az olasz ágyúzástól a Rombon meredek falai alatt biztonságban volt. Az épületben a parancsnokságok és a nem harcoló alakulatok voltak elhelyezve, de megfigyelőpontnak és kötözőhelynek is használták. Számos melléképülettel egészítették ki az erődöt, például kisebb villanyerőművel, vízszivattyúteleppel, reflektoros megfigyelőkkel és hasonlókkal.

 Osztrák–magyar katonatemető, Bovec (Flitsch)

Az I. világháború után a temetőt kibővítették és felújították, majd áthelyezték ide a környékbeli temetőkben eltemetett osztrák–magyar katonák földi maradványait. A boveci sírkertben eltemetett olasz katonák földi maradványait 1938-ban a caporettói (kobaridi, karfreiti) csontkamrába szállították. Az elesett katonák sírjai a temető egész területén megtalálhatók, de csak negyedük van egyforma, körbe helyezett egyenlő szárú kereszttel díszített beton sírkövekkel megjelölve. Az eddig ismert adatok szerint a temető körülbelül 700 katona nyughelye. A 2000-es évek közepén lelkes szombathelyiek kopjafát állítottak az itt eltemetett magyar katonák emlékére, de azt a szlovén hatóságok a katonatemetők kulturális örökségének védelmében 2015-ben eltávolították.

Bovec

Az Isonzó menti harcok kezdete előtt Bovec (Flitsch) az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. 1915. augusztus 23-án, az első csaták után a települést elfoglalták az olaszok, és olasz kézen maradt egészen 1917. október 24-ig. A táj jellegzetességei az úgynevezett „boveci házak”, amelyek az I. világháború után épültek, hiszen a települést a háborúban szinte teljesen lerombolták. A következő katonai magángyűjtemények tekinthetők meg itt: „Az isonzói front boveci kismúzeuma, Bovec”, „Ivo Ivančič gyűjteménye”, „Búcsú a fegyverektől 1915–1917” katonai gyűjtemény.

Osztrák–magyar katonatemető, Soča településen

Az I. világháborúban elesett osztrák–magyar katonák temetője a Szent József-kápolna és a polgári temető mögött található. A temető fölött húzódó dombon nagy kőkereszt idézi meg az elesett katonák emlékét, a fölötte lévő sziklára pedig gránátot helyeztek. Az egykori osztrák–magyar hadikórház temetőjét a háború után kibővítették. Ma több mint 1400 katona és hadifogoly nyugszik ezen a helyen.